Belém hasított.

Van az az ormótlan borús ház a lanka fenekén az utca ködösebb oldalán.
Idegesít! Tíz percenként sandítok kifelé, nem fér a fejembe mi folyik ott lassan egy hete...A harmadik szintjén a háznak van egy kétszárnyú piszkos-fehér függönyű fakeretes ablak. Mint a mindent figyelő szem, csak bámul rád. Érdektelen lehetne ez a ház, ha. És itt jön a ha.
Időről-időre szürke árnyak jelennek meg a függöny mögött. Én nem tudom ki hogy van vele, de szerintem egy lakatlan szinten ahol mindig a sötét homály fátyla fedi be a porosodó bútorokat, nem kéne efféle földöntúli árny-játékokat látnom. Pirkadatkor ugyan visszahúzza magát a sötétség, bekuporodik púpos testével a résekbe ahol megfeszülten figyeli az óra másodperc mutatóját, vajon mikor kapaszkodik az este köszvényes ujja ismét karjába.
Azon a napon nyugodtan üldögéltem a teraszon másod magamba.
-Rejtélyes,  mai napig nem tudom felidézni az arcát de ő ott volt és beszélgetésünk kimerült egy-egy összeakadt pillantásban amivel nyugtáztuk, hogy minden a legnagyobb rendben annak ellenére ,hogy már rég elvesztettük a fonalat ami összekötött minket térrel és idővel...
Ahogy tekintetem a szürke ház ablakára tévedt, egy pillanatra kirajzolódni látszott a néma hideg rettenet.
Ledermedtem, velőig hatoló félelem járta át minden porcikám.
Belém hasított a felismerés, többet nem lesz nyugtom, se éjjelem se nappalom.
Miért figyelnek? Kik ők? -Ezek a gondolatok jártak egyre a fejemben, egész addig míg átalakultak tompa zúgó fejfájássá. Csak úgy hasogatott, és a világ egyre jobban forgott velem mint egy megbabonázott ringlispíl ami mindenáron ki akar okádni a semmibe! A földön tértem magamhoz, bogarak futkostak szerte széjjel a feltörő köhögésemre. Padlón voltam úgy igazán, mint Gulliver Liliput küszöbén. Megmagyarázhatatlan erő taszított a földre...
Valami megváltozott, valami történt....Kezeim hideg verejtékkel próbáltak támaszt találni rönk testemnek, mindhiába. Filmszakadás....
 Reggel csatakosan ébredtem az ágyamban. Csak egy rossz álom volt, nyugtatgattam magam, de amit láttam merőben eltért az általam megszokottaktól.
Ijesztően sok lett az élők körül az árnyak mozgása és bogarak fúrták be magukat az emberek bőre alá tudtuk nélkül így élősködve szellemük fényén.
A biztonsági szervek évtizedek óta tehetetlenek voltak, rengeteg ember eltűnésének ügyében. Nem volt rá egyszerűen ésszerű magyarázat.
 Azt beszélték egyes vallási és okkult szervezetek titkos összejövetelein, hogy ezt a változást a csillagok hozták el. Általunk eddig nem ismert pszichikai és fizikai hatásokat gyakorolnak a földre. Úgy ,hogy változik az élő és az árnyék világ rezgése, így átjárók nyílnak és  néhol összemosódik a két világ amelyek apokaliptikus hatást gyakorolnak civilizációnkra, anélkül, hogy bárki észrevehetné.
És most körülvett, átjár egy szürreális, rettenetes valóság, amit ha bárkinek is elmondanék, rövid időn belül egy  elmegyógyintézet szűk elkülönítőjében találnám magam leszedálva.
Hová lettek az eltűntek? Itt vannak, de senki se látja vergődésüket. Hiába minden jajveszékelés, velőt rázó sikoly, ti  mégsem halljátok. Testük lebéklyózott borzalma inkubálja világunkra legbelsőbb félelmeinket, mert az árnyak kihasználják őket és húskampóval kötik lelkünkhöz szülöttjeiket. Ezek az átkozottak mások szenvedésiből táplálkoznak. Húsukat legyalulják ,lelkük minden melegét kiszívják míg nem utánuk csak a gyötrelem marad.
Látom ahogy berágják magukat, mocskos lényüket a tiszta szívű emberekbe, és vérben forgó homályos tekintettel pusztítják testvéreiket szerte a világon.